Nemrégiben került fel a Netflix platformjára a 'Láthatatlan Fény', azaz eredeti címén 'All the Lights We Cannot See', ami minden lehetőséget megkapott arra, hogy jó legyen, mégsem sikerült.
A Netflix nagy őszi durranásának szánták a sorozatot, amely Anthony Doerr Pulitzer-díjas könyvének adaptációja. Ezzel szemben a streaming platform egyik legnagyobb bukása lett. Elképesztően nagyot akartak mutatni, mégis inkább egy üres lufihoz hasonlít. A forgatókönyvet Steven Knight írta (Peaky Blinders), illetve Shawn Levy rendezte (Stranger Things). Ilyen neveket olvasva az ember akarva-akaratlanul elvár egy bizonyos színvonalat, amelyet megszokott az alkotóktól, márpedig ettől a két embertől olyan nagyon rosszakat nem szoktunk látni. Most nem így lett.
Mi a baj a Láthatatlan Fénnyel?
Az, hogy rengeteg dologban eltér a könyvtől azt megszokhattuk már, nem sok produkció tartja meg egy az egyben az eredeti részleteket. A karakterek olyanok, mintha csak egy trailert néztünk volna meg az egész sorozat helyett, szinte teljes mértékben üresek, semmi komplex dolgot nem fedezhetünk fel, mindenki pontosan olyan klisé, amilyennek ábrázolva van, hogy még véletlenül se gondoljon két különböző ember mást róluk.
Minden ami történik, azt már láttuk, hallottuk, éreztük. Minden jelenet teljesen tipikus és úgy van beállítva, mintha ezek megváltanák a a sorozatok világát. A story végtelenül egyszerűen van elmesélve, amit azzal próbálnak ellensúlyozni, hogy folyamatosan ugrálunk az időben, bár ez is kicsit felesleges, hiszen semmi olyan izgalmas nem derül ki ezekből a visszatekintésekből, ami ne lenne szinte teljesen egyértelmű a karakterábrázolásból.
A Láthatatlan fényt eredeti nyelven nézve is az egész angolul van, így elég nevetséges, amikor valami nyelvi különbségre építenek egy párbeszédet, de mindketten angolul beszélnek, pedig elvileg a legtöbb párbeszédnek franciául, illetve németül kellene zajlani. Arról már ne is beszéljünk, hogy a főszereplő szerelmespár is egyből tud simán angolul beszélni egymással és gyakorlatilag a találkozásuk után 3 perccel már vígan csókolóznak a háború közepén.
Még maga Dr. House se hozta el a várt gyógyírt
Megpróbáltak legalább olyan színészeket berántani, akik miatt az ember hajlandó végignézni a részeket, ilyen például Hugh Laurie, akinek lássuk be, az előbb említett sorozaton kívül csak gagyi, komikus szerep jutott. Mondjuk a House MD.-ben eléggé kimaxolta a karaktert, de ehhez nem csak rá volt szükség.
A végtelenül szerethető (Hulk) Mark Ruffalo is próbálja menteni a helyzetet azzal, hogy a legjobb apaként éli életét és próbál segíteni lányának, de azon kívül, hogy van egy drágakő amit rejteget, nem sok mindent tesz hozzá az összképhez.
Amikor Louis Hofmann (Dark) megjelenik akkor talán egy pillanatra fellélegezhetünk, hiszen ez az egyetlen olyan vonal a sorozatban, ami egy picit is érdekes.
Aria Mia Loberti talán az egyetlen olyan színfolt, aki első forgatása ellenére kifejezetten rutinosan kezelte a helyzeteket. Hozzátesz az összképhez, hogy ő igazából is látássérült, így hitelesebb a története, mintha egy látó ember játszotta volna el.
Összességében a Láthatatlan Fény azért nem egy nézhetetlen valami. A magyar stáb ismét óriási munkát végzett, a képek, a színek, a ruhák kifogástalanok, gyönyörűen lett fényelve, így legalább a szemünk csemegézhet rajta egy kicsit. Eredetileg filmnek szánták, de annak hosszú lett volna, viszont sorozatnak meg rövid lett, így kicsit két szék közül a pad alá estek az alkotók.
TV és streaming csomagok: Tarr.hu
Képek: Netflix/Láthatatlan Fény